Olyan meccs zajlik, amelyet csak 2026 tavaszán fújnak le – elemzői vitainterjú Mráz Ágoston Sámuellel és Závecz Tiborral

Választások, botrányok, lemondások, új szereplők megjelenése – meglehetősen erős évet zárunk a magyar politikában. Hogyan értékelnék röviden az esztendőt?
Mráz Ágoston Sámuel: A sárkány éve a kínai horoszkóp szerint nagy változásokat hoz. Az idei évre így is fogunk emlékezni: a lemondó köztársasági elnökre, a Fidesz világából kilépő dezertőrre, aki tíz hónap alatt 35 százalékos támogatottságot ért el, Donald Trump visszatérésére és egy új európai politikai formáció, a Patrióták Európáért megalakulására. Ezek mind olyan változások, amelyekre egy évvel ezelőtt aligha gondoltunk volna.
Závecz Tibor: Az államfő mellett említsük meg Varga Judit távozását a politika élvonalából egy olyan ügy következményeként, amely mélyen érintette a Fidesz identitását. A gyermekvédelem a kormánypárt kiemelt témája, és ez a topik sérült a kegyelmi botránnyal. A Fidesz-szavazóknak problémát okozott, hogyan oldják fel magukban ezt a konfliktusos helyzetet. A dezertőrről szólva: új politikai szereplő régen bukkant fel ilyen hirtelen, ilyen elánnal a magyar közéletben. A választási eredmény egyértelmű volt, de az azóta született közvélemény-kutatások egybecsengenek: tovább erősödött a Tisza Párt. A Patrióták valóban a harmadik legerősebb európai politikai formáció, és ebben Orbán Viktornak is volt szerepe. Bár jegyezzük meg, hogy Magyar Péterék a legnagyobb támogatottságú pártközösség tagjai. Az önkormányzati választáson az ellenzék meg tudta őrizni pozícióit, elsősorban a fővárosban. De régóta nem szembesültünk olyan típusú zavarodottsággal vagy konfliktuspotenciállal, mint amilyen most elsősorban Budapesten kitapintható.

Mráz Ágoston szerint is identitásválságot okozott a botrány?
M. Á. S.: Minden ilyen kihívás megmozgatja a szavazótábort, de a számok nyelvén mégiscsak úgy állunk, hogy az utóbbi húsz év legjobb eredményét elérve kétmillió szavazó támogatta a kormánypártokat az európai parlamenti választáson. 

A kegyelmi botrányban a Fidesz elvesztette egyik sztárját, Novák Katalint, de a felelősségvállalás miatt a jobboldali szavazókban nem maradt bizonytalanság a kormánypártok gyermekvédelem melletti elköteleződése kapcsán. Nem identitásválságról, hanem gazdasági nehézségekről van inkább szó, az infláció miatt vált néhány százezer Fidesz-szimpatizáns inaktívvá.

A közvélemény-kutatók között vita alakult ki a pártverseny állásáról az előző hónapokban. Ráadásul nem csak az adatok miatt.
M. Á. S.: Először is: itt félreértés van a számok tekintetében. A kutatótársainknál bevett biztos szavazó pártválasztó kategória ugyanis legfeljebb csak a törzs­szavazók versenyét mutatja. Az elkötelezett támogatók számossága is fontos, de könnyen belátható, hogy nem ők döntik el a választást, hanem a többiek, a társadalom 15-20 százalékát kitevő bizonytalan és rejtőzködő szavazók. Bal­oldali kutatótársaink elfeledkeznek erről a rétegről. Mi a Nézőpontnál a teljes képet megmutatjuk a legvalószínűbb listás eredmény közlésével. Ez pedig egyértelműen azt mutatja, hogy növekedett a Tisza támogatottsága, kannibalizált ellenzéki szavazókat, de nem előzte meg a Fideszt. Nálunk nincs olyan modellszámítás, amelyben 5 százaléknál kisebb lenne a különbség a kormánypárt javára. S mivel a gazdasági helyzet jobb most, mint tavasszal, nem hiszek abban a legendában sem, hogy a Fidesz-­támogatás nyár óta zsugorodott volna. 

Z. T.: Pedig a legjobb lenne, ha elhessegetnéd. Sokan küzdünk ezen a pályán hosszú évtizedek óta, aligha vádolhatnak bennünket azzal, hogy politikai befolyás alá esnénk. Ezt tehát cáfolom. Természetesen a biztos pártválasztókon kívül minden kutatásunkban mérjük a teljes népességet is, az az igazi pártpreferencia. Fontos közeget jelentenek azok, akik megneveznek egy pártot, de korántsem biztos, hogy elmennek szavazni. Ebben szoros verseny van a két nagy politikai erő között, 

Előbbi hihetetlen lendületben van, de van egy még fontosabb karakterelem, mégpedig hogy erős az elkötelezettségük. 

Most van egy új dolog, amelyben nagyon akarnak hinni, és ennek a hitnek fontos összetevője, hogy el akarnak menni voksolni.
M. Á. S.: Ha igaz a Tiborék által publikált teljes népességen belüli 25 százalékos Fidesz-támogatottság – ami nálunk legalább 10 százalékkal magasabb –, akkor azzal azt állítjuk, hogy egymillió-kilencszázezer aktív és inaktív szimpatizánsa van a Fidesznek, amely júniusban kétmillió szavazót el tudott vinni az urnákhoz. Felmerül a kérdés: valóban sikerült felmérni a valóságot? Szerintem az lenne logikus, hogy egy pártnak több szimpatizánsa van, mint amennyien aktívak és rá szavaztak. A közvélemény­kutatások széttartása az egész szakmában való bizalmat kezdi ki, ami szerencsétlen jelenség.

Nem lenne jó tisztázni ezeket a félreértéseket?
M. Á. S.: Volt kísérlet arra, hogy a szakma leüljön és lefektessen közös szabályokat, de a baloldali kutatóintézetek elzárkóztak ettől. Most mindenki azt publikál, amit akar.
Z. T.: Legalább te ne ess abba a szakmai hibába, mint egyes jobboldali megmondóemberek vagy miniszterek, akik választási eredményt vetnek össze fél évvel korábbi felmérések eredményeivel a saját nézeteik alátámasztására, igazságtalanul kritizálva a közvélemény-kutatókat! Előhozod, hogy mi volt június 9-én, de most december közepe van. Ne vessük össze a két dolgot, időközben látványos történések voltak a politikában! A szakmai együttműködésről pedig annyit, hogy nehéz együttműködni olyan cégekkel, amelyek zsűriként nyilvánulnak meg, és folyamatosan gyalázzák a nem az ő oldalukhoz tartozó kutatókat. És még valami: minden kutatócég – így mi is – helytáll a saját adataiért.

Mi van a többi ellenzéki párttal és a választóikkal?
M. Á. S.: A társadalom egyik fele a kormánynak, a másik fele a kabinet bukásának szurkol. Utóbbiak egy része elhiszi, hogy Magyar Péter megnyerheti a választást, függetlenül attól, hogy szereti-e őt vagy egyetért-e a programjával. De vannak olyan csoportok, amelyek nincsenek ott Magyar táborában, így például Gyurcsány Ferencék, akik önállóan akarnak indulni. Magyar pedig elkövetett egy stratégiai hibát: korán magára haragította az eddig létező baloldal képviselőit, akik ezzel időt nyertek, hogy megszervezzenek egy alternatívát. Magyar Péter ahelyett, hogy gyűjtőpártot épített volna az ellenzéki választók teljességéből, ellenségeket szerzett. Minden esély megvan tehát arra, hogy az ellenzéki szavazók több lehetőségből választhatnak 2026-ban.
Z. T.: Az ellenzéki pártok vezetői és szimpatizánsai nincsenek teljes harmóniában. A pártvezetők arra törekszenek, hogy fennmaradjanak; a nevükhöz, az eddigi stratégiájukhoz illeszkedő üzeneteket igyekeznek megfogalmazni a szimpatizánsoknak. A választóik azonban nem látják az esélyét annak, hogy ezek a tartalmak értő fülekre találjanak a nagyközönségben, és ezzel biztosítsák az adott párt bejutását. Ezért inkább a Tisza felé fordulnak, és belelátják Magyar Péterbe a győzelmet. A kutatási eredményeink azt mutatják, hogy az ellenzéki szavazók a győzelmi poten­ciált Magyarban látják, a kormányzásét viszont valamilyen együttműködésben. Ebbe kapaszkodnak a pártvezetők, de egyelőre meg kell küzdeniük a saját választóközönségükkel, hogy megtartsák őket.
M. Á. S.: Távol álljon tőlem, hogy Karácsony Gergelynek vagy a Demokratikus Koalíciónak akarjak tanácsot adni, de van egy egyszerű képlet, amivel az ellenzéki opciók választhatóvá válnak a kormányváltást akaró szavazók szemében is: ha azt ígérik, hogy koalíciós kormányzásra készülnek. A Tisza támogatóinak legalább harmada nem szimpatizál a pártelnökkel, a baloldali pártoknak közöttük van keresnivalója. Azt elhamarkodottnak tartanám, hogy csak azért hagyják abba politikai tevékenységüket, mert Magyar Péter, úgy tűnik, jól áll tíz hónap után. Arra számítok, hogy jövőre megjelennek az alternatív erőközpontok a Tisza Párt mellett.

Valóban hibát követett el Magyar Péter azzal, hogy összerúgta a port az ellenzék többi erejével?
Z. T.: Ágoston is azt mondta, hogy semmi nem állandó a politikában. Ha Magyar most teszi ezt, az még nem stratégiai hiba, de ha ugyanezzel a támogatottsággal a választás előtt fél évvel teszi – amikor körvonalazódik, hogy lehet-e így kormányt váltani és kormányozni –, akkor már hiba lesz. Magyar most minden szálat próbál elvágni, de ebben a fázisban ez logikus. Ha azonban megtörik a lendület, már nem lesz az. Amennyiben például késik részéről a szakpolitikai tematika konkretizálása és megszemélyesítése, és nem tesz le valamit azt asztalra, amikor meg kell mondani, hogy miben lesz más mondjuk a nyugdíjrendszer vagy az egészségügy, át kell értékelnie a helyzetet. Akkor együtt kell működnie és odafordulni más ellenzéki pártokhoz is.

Ha már itt tartunk, többen felvetették, hogy a Tisza Párt egyszemélyes, Magyar Péter mellett nincsenek látható kommunikáló figurák, és az országos szervezetépítés sem megy.
M. Á. S.: Ez a második stratégiai hiba. Aki ugyanis nem tud közösséget építeni a politikában, az az első vereség kapcsán azt fogja látni, hogy szétszélednek a hívei. A magyar politika szimbolikus helyévé vált a Városliget, ahol Márki-Zay Péter 2022 áprilisában egy szál magában állt a választási vereség után a színpadon. Közösség nélkül vereség esetén Magyar Péterrel is ez fog történni. A tüntetésen részt vevőket nem szabad összekeverni a bajtársakkal. Ezért hatalmas hiba, hogy nem fektet sokkal több energiát a közösségépítésbe. A nyilvánosságban persze dobálózik számokkal, de azok nehezen ellenőrizhetők. A Fidesz a 2002-es fájó vereségét azért tudta túlélni, mert létezett az összetartó politikai közössége. Nehezen tudom elképzelni, hogy egy párt, amely egyetlen személyről szól, túléljen egy ilyen kudarcot. Magyar azonban a vereség lehetőségét is igyekszik elkerülni azzal, hogy a csodás közvélemény-kutatási eredmények ellenére nem indul az időközi választáson.
Z. T.: Valóban fontos a szervezettség, és tény, röpködnek a számok. Magyar Péter érti, érzi annak a súlyát, hogy helyi közösségek nélkül nem lehet előrejutni. És rátalált egy régi és hatékony politikai eszközre, az országjárásra, elmegy kistelepülésekre. Rehabilitálta ezt a típusú tevékenységet. Amit pedig az ellenzéki pártok nem tudtak megoldani korábban: felszabadította azt az érzést az ellenzéki szavazókban, hogy ki lehet menni egy utcai rendezvényre.
M. Á. S.: Márki-Zay Péter is járta az országot, s az előző tizenöt évben rengeteg ellenzéki megmozdulás volt.
Z. T.: De milyen létszámmal?
M. Á. S.: Voltak kifejezetten nagy létszámú tüntetések.
Z. T.: Budapesten. De hogy egy Szerencs méretű településen kimenjenek az emberek, az ritka. Magyar Péter közvetlen kommunikációba kezdett az emberekkel. De nyilván a győzelemhez szükséges két és fél milliós választói tömeggel nem lehet személyesen találkozni, ezért fontos valóban a szervezettség. Nem tudjuk, hol tart ebben. De van egy másik baj is a Tiszánál: a jelöltek lassú megtalálása. Nem lehet 106 egyéni körzet nélkül nekifutni a választásnak. Egy helyi jelöltnek pedig elengedhetetlen a beágyazottsága, szükség van az egyéni karakterekre. Nem lehet megúszni az egyéni jelöltek megnevezését. Volt olyan – például az MSZP 1994-es győzelme –, amikor mindegy volt, hogy hívták a jelöltet, a szocialistákra szavaztak az emberek. De Magyarék úgy is gondolkodhatnak, hogy ha korán nevezik meg a jelöltjeiket, akkor egy részük nem fogja állni sarat és a támadásokat, amik a kormányoldalról zúdulnak rájuk. Magyar ráadásul kemény feltételeket támasztott a jelöltekkel szemben, amelyeknek nehéz megfelelni.
M. Á. S.: Nem csak a kormányoldalról érik támadások a jelölteket: a kiszivárgó hangfelvételekből kiderült, hogy a pártelnök sem bánik kesztyűs kézzel velük. Aki nem bírja az ellenfél támadásait, az nem való a politikába. Viszont joggal várhatja el bármelyik politikus, hogy pártjának vezetője tűzön-vízen át kitartson mellette. Magyar Péterről nem ez a kép alakult ki. Egy közösségként működő politikai szervezetben olyan nem fordulhatna elő, hogy a pártelnök agyhalottnak nevezze párttársait.

Mennyire üthetnek vissza a hangfelvételek és a viselkedés Magyar esetében?
Z. T.: Egyelőre nem volt hatásuk. Akkor beszélhetnénk erről, ha amortizálódni kezdene a szavazótábor. A Tiszával kapcsolatban nem lehet azt a típusú elvárásrendszert megfogalmazni, amit a Fidesz magára nézve relevánsnak tart. Ezek az emberek márciusban verődtek össze, korai számonkérni azt a szervezettséget és kohéziót, amit a Fidesz 2002 és 2010 között rakott össze. Vannak persze gyors sikert elérő pártok, politikusok a világban, elég, ha a román elnökválasztás első fordulójára gondolunk.

Mennyire értenek egyet azzal az ellenzéki oldalon gyakran hangoztatott véleménnyel, hogy a Fidesz nem tud mit kezdeni Magyar Péterrel, nem talál rajta fogást?
M. Á. S.: Ehhez az időtengelyt kell alapul venni. A csata 2026 áprilisában lesz. Azt az elvárást megfogalmazni, hogy Magyar Péter a választás előtt távozzon a közéletből, irreális, még akkor is, ha ez a fideszes törzsszavazóknak tetszene. A kormánypárt stratégiája akkor működik, ha 2026-ban le tudja győzni Magyar Pétert, és minden olyan lépés, amely előre akarja hozni ezt az ütközetet, nem szolgálja az érdekét. A Fidesz-kommunikáció csapásiránya az, hogy elmeséli Magyar negatív személyiségjegyeit. Ehhez pedig bőven talál muníciót.
Z. T.: Egyfelől nem tudjuk, mi az a karakter, amely egy választó­polgárnak rokonszenves, amelytől eltántorodik vagy éppen amelybe beleszeret. Magyar megrajzolt karakterének tekintélyes része olyan, amit egy szavazó a magánviszonyaiban nem feltétlenül tartana követendőnek, de egy politikussal szemben irrelevánsnak vél. Donald Trump karaktere az én értékren­dem szerint hagy kívánnivalót maga után, mégis az Egyesült Államok elnökének választották. Olyanok is szavaztak rá, akiknek nem volt szimpatikus. A Fidesz próbálja a karaktergyilkosságot, de nem látom következetesnek. Láthatóan jól megtervezett, ám többször módosított taktikát követ. Most ráeresztették Magyar Péterre Menczer Tamást, mint egy bozótharcost a machetével. Én azonban azt várom, hogy a felek elengedjék a bozótharcot, és megküzdjenek például egy olyan témában, hogy milyen legyen a jövő Magyarországa. Menczer Tamásnak ebben már nem lesz keresnivalója. Ha valaki megtette a magáét, akkor elengedik. Ezt sokszor láthattuk a Fidesznél.

Kinek ártott vagy használt a magyar politikában korábban nem látott utcai vita Menczer és Magyar között?
M. Á. S.: Először is, Magyar Péter nem lesz magyar Donald Trump, ahogy Orbán Viktor se hiszem, hogy Kamala Harris üres mosolygását másolná 2026-ban. Ha Menczer Tamás akcióját meg akarjuk érteni, akkor a mögöttes megfontolást kell megvizsgálni. Magyar Péter azt szeretné, ha a következő másfél év Magyar Péter és Orbán Viktor közötti küzdelemmé válna. Ez érthető, hiszen erősíti a pozícióját, ha Orbán Viktorral emlegetik egy mondatban. A Fidesz viszont azt szeretné, ha Magyar a saját stíluskategóriájához tartozó szinten maradna. Menczer ezt a finnyásoknak nem való feladatot teljesítette. A törzsszavazók szintjén ezt a vitát mindkét fél megnyerte. A fideszesek már alig várták, hogy valaki Magyar Péter lábára lépjen, a tiszások meg úgy érzik, hogy a zseniális pártelnökük hiperügyesen oldotta meg a helyzetet. Az igazi kérdés valójában az, hogy a bizonytalan szavazók hogyan értékelik a helyzetet.
Z. T.: Ha a bizonytalanokat ez a jelenet eltántorítja a politikától, akkor az túlmutat azon, hogy Magyarról hogyan vélekedik egyik vagy másik tábor. A vitát elindító Menczernek nagyobb a felelőssége, hogy amennyiben ez a stílus uralkodóvá, hétköznapivá válik, akkor annak terhét neki kell viselnie.
M. Á. S.: Most éppen Magyar Pétertől határolódsz el, hiszen ő beszélt elfogadhatatlanul a saját feleségével, a Putnokon a templomból távozó hívőkkel vagy éppen az újságírókkal. 

Ő csupán felvállalta, hogy ugyanazon a nyelven beszél, ahogy Magyar Péter.
Z. T.: Én viszont azt gondolom, hogy mivel 

M. Á. S.: Remélem, az őszödi beszéd kiszivárgásakor is ezt gondoltad!

Tekintsünk ki az európai porondra, ahol ugyancsak nyílt egy front a Fidesz és a Tisza között.
M. Á. S.: Itt említeném meg Magyar harmadik stratégiai hibáját, amely abban nyilvánul meg, hogy szoros szövetséget alakított ki Manfred Weberrel, és engedte, hogy a Fidesz elmesélje róla, hogy a brüsszeli érdekeket képviseli. Sőt, mintha nem is védekezne ez ellen. Ez nem népszerű pozíció a magyar történelemben. Aki a nemzeti érdekek helyett külföldi érdekeket szolgál, az ugyanabba a hibába esik, mint Bajnai Gordon vagy Márki-Zay Péter.
Z. T.: Az idegen érdekek szolgálatát valóban nem értékeli pozitívan a magyar társadalom, akkor sem, ha ez az orosz érdek kiszolgálását jelenti. Ráadásul tagjai vagyunk az Európai Uniónak, Orbán Viktor pedig éppen a közösség soros elnöke.
M. Á. S.: Ha 2026 áprilisában Ukrajnában béke lesz, akkor mindenkinek érthetővé válik, hogy miért találkozott Orbán Viktor Vlagyimir Putyinnal, Volodimir Zelenszkijjel, Donald Trumppal és az összes többi vezető politikussal. Az orosz elnökkel tárgyalni nem népszerű dolog, de ha eredményt lehet elérni vele egy háborús konfliktusban, akkor még az addigi ellenzők között is pozitív megítélésűvé válhatnak ezek a lépések.

Azzal kezdtük, hogy erős esztendőt zártunk. Milyen lesz a következő másfél év a választásig?
Z. T.: Marad ez a hangulat. Ez egy ki-ki meccs. Mindkét fél megtesz mindent, hogy legyőzze a másikat. A csata folytatódni fog, hát még akkor, ha más pártok is életjelet adnak magukról. Egyébként már csak a gazdasági helyzet – egyelőre negatív – változása miatt is megmarad a felfokozott hangulat. Egyetlen napot sem fogunk pihenni. Magyar tempója is ezt hozza magával, és a Fidesznek is létkérdés lesz a 2026-os választás.
M. Á. S.: Ez egy olyan meccs, amit csak 2026 tavaszán fognak lefújni, a végén tizenegyesrúgás dönt, előtte pedig nem lehet kapura lőni. Magyarék bejelentése alapján ugyanis nem lesz olyan választási szituáció, amiben kiderülhetne, ki hogyan áll.

Nyitókép és képek: Földházi Árpád